A rádióantenna működési elve az elektromágneses indukció és az elektromágneses hullámterjedés alapelvein alapul. Alapvető feladata az űrben terjedő elektromágneses hullámok nagyfrekvenciás{1}}áramjelekké alakítása, amelyeket a rádió következő áramkörei dolgoznak fel.
Teleszkópos antenna: A hossza teleszkóppal állítható, megközelítőleg fél-hullámdipólus, alkalmas FM/rövidhullámra. Középhullámú vétel esetén, bár a hossza sokkal rövidebb, mint a hullámhossz, a rezonancia belső induktivitás-kompenzációval érhető el.
Hurokantenna: Mágneses mező indukciót használ, jelentős irányítottságot mutatva. A forgatás használható a jel holtpontjainak megkeresésére (pl. irány-kereső rádiók).
Kültéri irányított antenna: Mint például a Yagi antenna, több-elem kombinációt használ az erősítés fokozására, amely alkalmas nagy-távolságú FM állomások vételére.
Környezeti interferencia: Az épület visszaverődése többutas hatást válthat ki, könnyen befolyásolva az FM jeleket; a középhullámú jelek érzékenyek az elektromos zaj interferenciára.
Felállítási magasság: Az antenna magasságának növelése csökkenti a talajelnyelést, és megnöveli a -látóterv-terjedési tartományát (különösen a VHF/UHF sávok esetében).